Kiválóan jellemzi az ország szürrealitását az, ahogyan hozzááll a kérdéshez. a végletes pontok között a nagy szürke plebs.
Véglet1: párás szemű bölcsész, aki cigányt maximum a diplomaosztó bankettjén látott az ELTE konyháján (mint cigánypecsenye azaz elnézést, romasütike). Összemossa az idegengyűlöletet, gazdasági-társadalmi feszültségek fokozódását és azok levezetését, úgy általában a tolerancia hiányát és a diszkriminációt. Sir, mint akinek a világ fájdalma és az elnyomottak sérelme személyesen fáj. Erre ragasztják a liberális, meleg, balos, stb. cimkét.
Véglet2: véresszájú hőbörgő, aki minden hirhez anyázó kommentet ir: tökmindegy hogy mi történt, azért a romák a hibásak...mindenhova bemásolja a százötven soros vélt vagy valós sérelmek listáját (függetlenül attól kik követték el a gaztetteket), flame-el, csak nagybetűvel ir kommentet, szebb jövőt kiván meg ébredést.
Közötte van az átlag, aki szimplán fél. Félrehúzódik a falhoz, ha romák jönnek szembe az utcán. Fél az agressziótól. A félelemből gyűlölet születik. A többség ugyan nem konfrontálódik nyiltan de azért kivánja hogy "legyen végre rend". Magyarán, tegyen végre valaki valamit. Ja, hogy mit? Meg minek? Sitteljünk le minden romát? Hova? Ki fizeti a börtönöket? Legyen halálbüntetés? De akkor kit kössünk fel? Ja, és ki dönti el hogy kit? Véglet1 (senkit) vagy Véglet2 (mindenkit)? A közhangulat tényleg olyan, mint 1939-ben: kérdezték a nagyváradi kocsmárost, van-e náluk antiszemitizmus. Válasza: nincs, de igény lenne rá...
